gyermekkor és a blokkok kialakulása

Mielőtt bejegyzést készítek, mindig várok. Ihletre, hangra, sugallatra. Tudom miről szeretnék írni , mit szeretnék átadni, hogy akarok segíteni . De mindig bevárom az Isteni hangot előtte, hogy tudjam mit kell átadnom. A hangok ugyanis mindig más úton közelítenek. És mindig máskor, de pont a megfelelő időben.  Legalább is valaki életében igen. Emiatt írok olyan dolgokról amiből  tanulhatunk, erőt meríthetünk, fejlődhetünk. És olyanokról, amiket én is átéltem.

Ma pont ez történt velem. Kedves újonnan szerzet ismerősömtől jött a hang, és amiről szó lesz a blogban sokakat érint, és  fájdalmas.

Elszomorító volt, amit gyerekkoráról mesélt.

Nem régóta ismerem, Mégis mindenről mesélt. Arról, hogy az apja hogy alázta meg, szóval és tettel. Huszonöt éves volt, amikor az apja utoljára elverte. Ma negyven, de még mindig retteg tőle. Az anyja nem védte meg, nem dicsérte bátorította. Soha. Nem tud megbocsátani egyiküknek sem. De ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy nem tud tovább lépni. Blokkjai lettek. 

Ezt szoktuk mondani, amikor nem tudjuk, hogy az embernek mi a francc baja van. 

Voltál-e már úgy ,hogy volt egy terved, álmod, vagy érezted ,tudtad mit kéne tenned az életben, melyik úton kéne menned, milyen párra vágysz  , milyen karriert-álmot kéne követned? Volt? Sokszor ugye?  Mégsem tetted! Mégsem mentél abba az irányba, amire annyira vágytál. 

Mindannyian voltunk már  így. Vágyaink elképzeléseink zöme nem valósult meg pedig legbelül tudtuk mit akarunk. Mégsem követtük. Üressé, céltalanná vált az életünk.

De vajon miért??? Miért nem követjük a szívünk mélyén megfogalmazódott vágyakat, és mi akadályoz meg minket, hogy megéljük a bennünk rejlő potenciált?  Hogy megvalósítsuk önmagunkat. Miért van bennünk ennyi fájdalom hitetlenség?

Sok emberrel beszéltem már az életem során. Voltak köztük kedvesek, gonoszak, okosak, ügyesek, szépek és kevésbé. Mégis mind egyformák egy téren. Mind vágytak a szeretetre elismerésre. , És mind féltek attól, hogy ezt nem kapják, nem kaphatják meg.

Miért van az hogy az egyik ember sikeres lesz  a másik meg nem? Mitől emelkedik ki az egyik,  a másiknak meg megremeg a lába, ha emberek között kell élnie? Hogy lehet az, hogy mind ugyanúgy jövünk a világra, mégis mennyire másképp alakul életünk.

 Nem nem a tehetség  az ami megkülönböztet minket , és nem is az hogy valaki jobb helyre jobb körülmények közé született mint mi. Hiszen mind Ismerünk olyanokat akik szegény környezetből is előre törtek, míg másoknak minden adott volt mégsem vitték semmire. Tehát a kérdés ugyanaz .  Mi az ami  az egyik embert ugyanabból helyzetből  kiemel a másikat meg elbuktatja.?

A HIT az , és semmi más.

Az önmagukba vetett töretlen hit  és elhatározás  hogy bármit is hoz nekik az élet sikerre viszik azt. Értelmet adnak neki.

A hit vagy annak hiánya, amely gyerekkorunkból gyökeredzik.

Mindaz, amit gyerekkorunkból hozzunk, hozzájárul további életünk alakulásához.

Ezért oly őrülten fontos, hogy milyen üzeneteket táplálunk a gyermekeink fejébe.  És ezért oly szomorú újdonsült ismerősöm sztorija. Azoknak a szülőknek fogalmuk sincs milyen súlyos, egy életen át cipelhető traumákat hagytak hátra. Hogy a szavaik és tetteik milyen őrületesen befolyásolták gyermekük (egy másik lény) életútját. Sokszor levetkőzhetetlen blokkokat okozva. Örökös küzdelmet. Mert a legtöbb emberben pont a szülői házból indulnak el félelmeik és alacsony önbecsülésük, amelytől szenvedünk egy életen át.

 

Szüleink  sokszor „ jó szándékkal „ szidnak korholnak fenyegetnek , vagy éppen túlóvnak minket. Zsarolnak , ha nem csináljuk  ezt vagy azt akkor  ez vagy az lesz. 

Ismerősen csengenek a következő szavak?

„Anya vagy apa csak akkor szeret ha ezt vagy azt  megcsinálod.,idehozod, megeszed. Ezt ne így csináld ezt így kell csinálni !  Ha a gyerek értetlenül rákérdez hogy  miért akkor a válasz valahogy így hangzik. „Azért mert azt mondtam, én mondtam vagy mert anyád mondta , vagy csak mert  csak.

Vagy, hogy az extrém példákat mondjam.

„Nekem  te ne mondd hogy nem.”.vagy „te tiszta hülye vagy gyerekem „ , vagy  „ne zabálj már nem látod milyen  kövér vagy?” , „fogyjál már le már , így majd senkinek sem kellesz „és így tovább és tovább.

 Ugye sokunknak mennyire ismerős szavak?  Bizony túl sokszor hangzottak el és túl mély nyomot hagynak bennünk. Egészen addig hallgatjuk őket, amíg jó gyerekhez méltóan, el is hisszük, hogy bizony nem vagyunk elég jók, okosak, ügyesek, szépek, és kívánatosak. És majd senki sem szeret minket és majd senkinek sem fogunk kelleni. Aztán odáig jutunk, hogy mi magunk mondjuk magunkról, hogy bizony én erre és erre sem vagyok elég jó vagy képes.  Aztán ha valaki megkérdezne minket, hogy miért is gondoljuk ezt így, igazán még válaszolni sem tudnánk rá, csak el hisszük, hogy így van és kész. Nem tudjuk már, hogy honnan jön, csak elfogadjuk, hogy ez van.  Fel sem fogjuk, hogy azért lettünk ilyen tehetetlenek, szerencsétlenek, mert a nekünk legfontosabbak valamikor ezt táplálták belénk. Nekik s nem magunknak akartunk megfelelni. Azért, hogy szeressenek.

Mert az ember mindent megtenne a szeretetért!!

A folyamatban azonban elvették tőlünk a nekünk legfontosabbat, a hitet. Azt a hitet ami nélkül nem élhetünk boldog életet.  Bár hihetünk Istenben, de az önmagukba vetett hitünk nélkül semmit sem érünk.

Szerencsés ember az, aki ezeket a sérelmeket időben észreveszi, és elhatározza, hogy kitör. Összeszedi, felépíti porba húlt önértékelését és feloldja saját blokkjait. Nagy bátorság kell hozzá. Elhatározás, ami mögött komoly munka áll.

De ha szereted magad teszel magadnak egy szívességet.

Kilépsz ebből az önmarcangoló életedből. Felismersz, ellenállsz és továbblépsz. Megbocsátsz:!! Az elhatározás fájdalmas felismerésekkel telítve lesz. A végén azonban az áhított változás áll. Az a változás, aminek eredménye egy új Te aki majd eljut oda aki valójában szeretne lenni. És akinek szikrája már születésedtől fogva benned rejlik.

Minden embernek kezében áll saját élete megváltoztatása. Ez csak döntés kérdése. Tőled függ! Csak ki kell mondd: AKAROM

És a döntés a tiéd!! 

Megosztás a facebookon

JUJUJJUJ. baj van. Már megírtam a blogom ,, de az utolsó pillanatban elveszítettem az egészet. Most orítanék legszívesebben. Mivelhogy az idő a legszebb kincs. Ugye??? Én meg itt baszakodok a bloggal. :(((( 

na csak semmi negativitás. 

 

Csak azért is megcsinálom :::

 

 

Szóval 10 évvel ezelőtt egy előadáson készítettem egy kívánságlistát képekben, amit ma reggel megtaláltam és elhűltem. Nem hittem a szememnek a képeken látott kívánságaim zöme már beteljesült. Gyerek, utazás, gyógyfűrdők, szaunázás és autó. Ami nagyon meglepett, mert olyanom lett tök véletlenül mint amilyen a képen van, csak nem piros  hanem fekete.

Na ilyen kis cuki...

 

 

 

És ráadásul nem is én választottam az autót, meglepi volt. Hihetetlen , olyan mint a képen. Ezt hívják a nagyok a Vonzás törvényének. 

 

Működik:))) lesz mit mesélnem róla. 

 

Bizony még a pénzt is be tudod vonzani, én magam vagyok rá a tanú. De ezt a legközelebbi blogban. 

 

Amit tettem tegnap: Feliratkoztam egy nagyon klassz oldalra ahol tippeket kaphattok az online pénzkeresési lehetőségekről. Ezt a keresztlányom idította el, aki jelenleg úgynevezett " Digitális Nomád" és újra valamelyik exotikus országban sütteti a szép hátsóját. Hát nem lenne jó ez nekem is:))))??? HMMMM...Bizony!!! Ez a cél. 

Addig is szemezgessetek. 

 

https://www.facebook.com/search/top/?q=digit%C3%A1lis%20nom%C3%A1dok

 

Tudtátok hogy blog írással is tudtok pénzt keresni. Én sem , de most tudom.. Bár az előbbi incidens miatt nem tudom akarom-e... Hááááát peeeersze , hogy akaraom...:))) 

 

Csakazért is. MERT ÉN LÁZADÓ VAGYOK::: ÉS ENNYI: 

 

itt a link:

 

http://blogkeszites.hu/blogolas-kezdoknek-hol-kezdd/

 

Na páááááá

 

Moolyogjatok:)) Az élet szép.... ( lesz).

 

SG.

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon